Érdekességek a történetrről

Íme néhány adat és érdekesség, amit szeretnék megosztani az olvasóimmal a „Sorsok és válaszutak” című történetemmel kapcsolatban. Remélem, ti is érdekesnek fogjátok tartani. ^^

SPOILER-VESZÉLY!

Ez az összegzés rengeteg előzetes információt tartalmaz, ami tönkreteheti az olvasásélményt, ezért kérlek, ha még nem olvastad a történetet – vagy nem végig –, hagyd figyelmen kívül ezt a bejegyzést!

Köszönöm! :)

Alapadatok:

Avagy néhány általános gondolat a kezdésről és a befejezésről.

•  A történet alapötlete 2013. április 7-én jutott eszembe, majd 8-án, azaz Jonghyun születésnapján kezdtem el írni (és mivel az elmúlt három évben csomó jó dolog történt velem ezen a napon, azóta ezt tartom az „univerzális szerencsenapomnak” ^^). Nem is gondolkodtam rajta, egyszer csak a buszon ülve – szó szerint – fejbetalált az ötlet, aztán fogtam a laptopom, és azonnal jegyzetelni kezdtem mindent, ami az eszembe jutott. Ötven percen keresztül úgy pörögtem, mintha kitört volna a koffein-apokalipszis.

•  Az első jelenet, ami megjelent előttem ott a buszon ülve a 23. rész csókjelenete volt – pontosabban az, hogy egy „pár” első csókja után kettéválik a cselekmény egy pozitív és egy negatív – vagy ahogy akkoriban hívtam, egy boldog és egy kegyetlen – szálra. Minden mást eköré az esemény köré építettem, ez a sztori központja. Ekkor még nem gondoltam rá, hogy az álmokkal összekössem a két szálat.

•  Amint megszületett az ötlet, rögtön eszembe jutott, hogy ez a történet valamilyen szinten rokonságban áll a Mr. Nobody című filmmel (ami szerény véleményem szerint egy remekmű, csak állati zavaros első nézésre – ettől még imádom). Az ötlet nem innen származik, tényleg csak utólag gondoltam bele, hogy „jéé, az én ötletem hasonlít rá néhány dologban”, szóval plágiumról szó sincs. A cselekményt, meg mindent úgy alakítottam, hogy ne is legyen. :)

•  A cím megszülése eltartott egy-két hétig. Voltak elő-verzióim, de én szépen csengő és figyelemfelkeltő címet szerettem volna, és az első tippjeim nem igazán feleltek meg ennek a követelménynek. :’D A „Kettősség” rettentő hülyén hangzott, a „Válaszutak”-at túl rövidnek tartottam, majd végül „A végzet útjai” túl teátrálisnak és komolytalannak tűnt, bár szó se róla, volt némi köze a sztorihoz.

Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy a fici első nem hivatalos címe Válaszutak volt, de végig az az érzésem volt, hogy ez csak a történet egyik feléről ad információt, míg a másik fele a sorsról szól. Ettől a gondolattól fogva már csak egy lélegzetvételnyi időre voltam a végleges címtől. :)

•  2013. április 28-án publikáltam a magyar SHINee fórumon, és 2013. november 1-én a blogon, vagyis majdnem pontosan fél évvel később a facebook-os fiction-csoportokban.

•  2014. május 13-án írtam meg az utolsó betűket, de a publikálás a blogon 2014. május 25-ig – a SHINee 6 évfordulójának a napjáig – tartott.

•  A sztori teljes hossza 221 A4-es oldal, 12-es Georgia betűtípussal. Ha regény lenne, – betűtípustól függően – nagyjából 300 oldalas lenne 11-es betűmérettel. Mégsem ez az eddigi leghosszabb művem.

Ellenőriztem, és ugyanazokkal a beállításokkal a legelső ficem kereken három A5-ös oldallal hosszabb… :’D Bár a legelső egy az egyben vállalhatatlan. Ezen kívül van még egy saját szereplős kész regényem (amit tuti nem fogok kiadni, mert ahhoz bénácska ^^’), ami – szintén ezekkel a beállításokkal – hatvan A5-ös oldallal hosszabb.

Előkészületek:

Gondolatok, amiken sokat törtem a fejem, hogy a történet olyan legyen, amilyen.

•  Mivel az elmúlt időszakban minden írásomnál egyúttal kitűzök magam elé egy kihívást is, ez most sem maradt el. A mostani kihívásom az volt, hogy minél sokszínűbben ábrázoljam a lélektant (ami elég bonyolult lett, szóval a sokszínűséggel nem is volt gondom) és a jellemábrázolást, miközben megtartom az egységes stílust. Úgy érzem, elég jól tejesítettem, és sokat is tanultam vele.

•  Évek óta szándékoztam egy hosszabb történetet írni a sorskérdésekkel kapcsolatban, most ez is megvalósult.

•  Már az első pillanatokban tudtam, hogy olyan sztorit akarok írni, ami felháborítja az olvasót és összezavarja az egyes karakterek iránti véleményét, érzéseit. A visszajelzések alapján ez tagadhatatlanul sikerült. :’D

•  Először férfi-nő főszereplővel szándékoztam írni (a férfi lett volna a fontosabb főszereplő, vagyis ez esetben az a szerep, amit Key kapott), de aztán belegondoltam, hogy én mégis SHINee fanfiction-t szeretnék írni, úgyhogy kissé átszerveztem a szereposztást.

•  Szerintem ezt nem mondtam még senkinek, de mielőtt elkezdtem írni ezt a ficit, még Taemint akartam főszereplőnek – így Key és Minho nagyjából egyenlő szerepet kapott volna, de két oka volt, hogy nem így döntöttem:

Az első, hogy a „Ragadd el a lelkemet” című ficimnek is ő volt a főszereplője és egy kis változást akartam, a másik pedig, hogy így nagyon sokáig titokban tarthattam, hogy Minho a harmadik főszereplő. :)

•  Egy ideje szerettem volna – újra – táncosokkal írni, ugyanis a legelső ficem, amit 7 éve írtam, az is táncosokról szólt (persze közel sem összevethető minőségben~ ^^’).

•  Az első tervek szerint a negatív szál sokkal kegyetlenebb és brutálisabb lett volna (több durva jelenettel és lelki nyomással), de mivel azt nagyon utálták volna az olvasók, és nem is volt megfelelő cselekménybeli indítékom hozzá, ezért ezt az ötletet is átalakítottam – így lett a kegyetlen eseménysorból inkább szomorú.

•  Többen jelezték, hogy nekik ez a TaeKey párosítás elég furcsa, mert mindketten elég nőiesek tudnak lenni, és hogy valamelyikük helyett az egyik férfiasabb tagot szívesebben látták volna a főszerepben. Én másképp gondolkodtam, és éppen azért választottam őket, mert mindkettejüknek van egy férfias, és időnként egy nőies oldala, emiatt nagyon-nagyon variálhatóak – amit ahogy tudtam, ki is használtam a történetben. Egyébként sem szeretem behatárolni magam, tehát számomra ez a megoldás nagyon szimpatikus volt.

Mivel a cselekmény a kettősségről szól, ezért azt szerettem volna, ha ennek az elvnek a szereplőim is megfelelnek -> emiatt az egyik szálon egy egyik, a másik szálon pedig a másik karakter lett a „női” szerepbe kényszerítve, ezzel erősítve az ellentétet a két cselekményszál között.

•  Ha már kettősség, akkor a főszereplők máshogyan is képviseltetik magukat ebben a témában már a történet elején: Key a nyitott, bulizós, életvidám, és néha önző fiatal, míg Taemin a titokzatos, nyugodt, lelkileg egy kicsit sérült, de önzetlen fiatal. Keynek sok barátja van még a nyíltan vállalt mássága ellenére is, Taeminnek viszont a testvérén kívül alig akad néhány, pedig teljesen normális. Vagyis a két srác két ellentét, ráadásul még a társadalmi „elvárásokkal” is szemben állnak.

•  Jinki a szeretnivaló nagytestvér, az „őrangyal” szerepét kapta, aki szinte sosem ér rá, de mindig ott van, és próbálja egyengetni a kisöccse útját. Azért is választottam neki az orvos hivatást, mert az orvosok nagyon gyakran hajlamosak rengeteget dolgozni, de ezt a képet azzal próbáltam enyhíteni, hogy még ő, a munkamániás doki is elmegy randizni, és ő biztatja Taemint, hogy szánjon magára egy kis időt. Mivel csak egyszer bukkan fel személyesen, ezért ő a háttérből támogatja Taemint. Rajta keresztül érződik a leginkább, hogy Taemin még mindig a fiatal „kisöcsi”, akinek nem mindig sikerül megállnia a két lábán annak ellenére, hogy a korához képest komoly személyisége van.

•  Jonghyun a vicces, néha kicsit szemétkedő szerepet kapta, aki a legtöbb humort viszi a történetbe, amiben többször a másik három közeli barát is segít neki. Egy nagyon szerethető karaktert akartam általa megteremteni, igazából őt szántam a közkedvencnek.

•  Minho viszont a teljes ellentéte, mert hiába ártatlan a történet nagy részében (hiszen a pozitív szál végétől eltekintve semmi rosszat nem tesz – de igazából még az sem teljesen „rossz”, ha az ő szemszögéből nézzük egy kicsit a dolgokat), mégis mindenkinek van vele valami baja már attól a pillanattól kezdve, hogy felbukkan. :D Ő azonban csakis Key gondolatai miatt tűnik gyanúsnak, mert annyira elhiteti az olvasókkal, hogy „veszélyes”, miközben Key is tudja, hogy valójában nem az.

•  Jonghyun és Minho hiába ellentétesek, a cselekmény szempontjából nagyon hasonló szerepet töltenek be, csak teljesen más formában. Mindketten a maguk módján generálják a történet előrehaladását – és ezt kizárólagosan Key szemszögére értem.

Jonghyun közvetlenül, Minho pedig közvetetten hat Key cselekedeteire. Jonghyun rengetegszer bátorítja szóban Keyt (és rajta keresztül tudnak meg az olvasók is sok mindent), de mindez valószínűleg semmit se ért volna, ha nincs ott Minho, aki a kései felbukkanásával felkavar Key lelkivilágában mindent, amit Taeminnel kapcsolatban érzett. Ha nincs Minho, akkor Key talán örökké várt volna, de legalábbis sokkal lassabb lett volna a cselekmény lefolyása.

•  Minhot egy olyan karakternek akartam, akit anélkül ismerünk meg, hogy egyetlen szót mondana önmagáról (azon kívül, hogy „Minho vagyok”). Az ő bemutatása 100%-ban Key-n és Taeminen keresztül történik, ő ezért különleges karakter (bár be kell vallani, nincs tökéletesen kidolgozva, ezt egy kicsit sajnálom). Ráadásul mivel legfőképpen Key gondolatain keresztül foglalkoztam vele, ezért elég egyszerű volt megutáltatni, vagy legalább gyanússá tenni őt az olvasók szemében. :D Az ő karaktere is a kihívásom része volt.

•  Key és Jonghyun másik három barátját, vagyis Mirt, Jaejoongot és Jokwont, majdhogynem hasraütés-szerűen választottam ki. Tudtam, hogy nem SM-előadókat akarok, de mégis vicces embereket, akiket el tudok képzelni Keyvel egy társaságban. Aztán csak kiválogattam, akik szimpatikusak voltak.

Érdekességek:

Pár apróság, amit valószínűleg nem tudsz.

•  Ez az első történetem a hat (most már hét) év alatt, ahol nem adtam minden résznek külön címet. Nálam ez eddig alapvető volt, most mégis hanyagoltam. Pedig egyébként címadásban elég jó szoktam lenni.

•  A történet gondolati háttere 95%-ban én vagyok, saját magamból indultam ki, amikor írtam. Aki közelről ismer, többször felfedezett engem a párbeszédekben, vagy a gondolatmenetekben. Természetesen nincsenek nemi erőszakra vagy drogozásra való hajlamaim, de írás közben mindig belegondolok, hogy ha én lennék az XY nevű szereplő, hogyan cselekednék, mire gondolnék, mit mondanék, hogyan reagálnék – erre a vonására ismertek rá a régi ismerőseim időnként. :)

•  Eredetileg körülbelül 40 részesre terveztem ezt a történetet, de tudtam, hogy ez nyúlni fog, mert nálam mindig nyúlik, ez szinte már törvényszerű. Eredetileg az első csókig tartó „felvezetés” is sokkal rövidebb lett volna. Mikor már készen voltam 14-15 résszel, akkor arra gondoltam, hogy talán még 100 rész is lesz belőle, majd ahogy haladtam, úgy kezdett kirajzolódni előttem a 70-80 körüli fejezetszám. Végül télen, amikor már elég erősen elkezdtem dolgozni a lezárás előkészítésén, akkor lőttem be 75 részesre a sztorit (mert szeretem a kerek számokat), amiből végül két részt – egy pozitívat és egy negatívat – elsunnyogtam olyan egyszerű prózai okok miatt, hogy nem tudtam volna értelmes dolgokkal kitölteni, amitől vontatott lett volna a lezárás. Így lett 73+2 (prológus, epilógus) részes a történet.

Megjegyzés: a 7-es negatív töltetű szám, míg a 3-as pozitív (pl: Szentháromság). ;)

•  A kettévált cselekmény, ha a 24. résztől számoljuk (és én onnan számolom, mert az az első teljesen különvált fejezet) kereken 50 részt ölel fel, ami a teljes történetnek a 2/3-a. A maradék 1/3-ot a felvezető részek, és a prológus-epilógus teszi ki. Tehát nem bántam meg, hogy lecsíptem azt a kis felesleget a sztoriról. :D

Az előző történetemtől, ami a „Ragadd el a lelkemet” címet viseli és 25 részes, attól is kereken háromszor hosszabb.

•  A cselekmény mindösszesen másfél hónapról szól. Még naptárat is csináltam hozzá, hogy tudjam, melyik rész milyen napra esik. ^^’

A pozitív szál egyébként öt nappal – és két résszel – hosszabb.

Itt megnézheted a naptárat: http://kepfeltoltes.hu/140517/napt_rv_zlat_www.kepfeltoltes.hu_.png

•  Az első nap, amikor a fesztiválon vannak, július 3-ára esik. 2013. július 3-án én is fesztiválon voltam. :) Erre az egyezésre csak Karácsony környékén jöttem rá, amikor a naptárat csináltam.

•  A 2014-es naptárban pont úgy helyezkednek el a napok, ahogy az én kis privát naptáramban. Erre is jóval később jöttem rá.

•  A részek „elhelyezkedésével” is próbáltam kicsit játszani.

Mivel Taemin születésnapjáról is írtam, és Taemin a való életben július 18-án született, ezért azt szerettem volna, ha a 18. részben (ami ráadásul júliusban játszódik) sikerült volna leírnom a szülinapi ünneplést Kibummal. De sajnos ez a tervem nem jött össze, mert akkor nem „jöttek volna ki a részek”, és ennek egy másik rejtett apróság volt az oka.

Az ok pedig a következő:

Key szeptember 23-án született, így az övéhez nem volt elég hosszú a cselekmény, de az ő születésnapját is szerettem volna valahogyan, rejtett módon beleépíteni a történetbe – így addig ügyeskedtem, addig variáltam, amíg a 23. részbe került az egész történet kulcsjelenete (Key->„kulcs”, haha~), vagyis az első csókjelenet. Boldog szülinapot, Kibum! :’D

•  Emellett a 23-as szám című film – ami én úgy látom, hogy az ördögi jelenlétről szól – is volt némi befolyással a fejezet elhelyezésére. Úgy gondoltam ezt a kis pluszt igazán megengedhetem magamnak, hiszen utána úgyis elég ördögi dolgok történtek a negatív szálon. Drogok, nemi erőszak, hazugságok, árulás, és a többi cseppet sem barátságos apróság.

•  A történetben Taemin 24 éves, és „hivatalosan” a 24. résztől válik ketté a cselekmény.

•  A 37. részhez készült egy kiegészítő részlet is, amit nem én írtam. Ez az a rész, amelyikben Taemin és Key először buliznak együtt a kis csapattal, majd Key lakásán Taemin eléggé beindul. Dorothy Young alkotása, és a vetkőzős, ágyon fekvős, részegen smárolós jelenet kibővített változata. Mondta, hogy kibővíti, de azt hittem, hogy csak viccel, aztán láttam, hogy fórumra feltette a körülbelül két oldalas bővített jelenetet „Feltüzelve” címmel. Amúgy meg kell hagyni, elég jó lett! :’D

•  A „nagy eseményekből” feltűnően sok esik pénteki napra:

- Az előkészítő részekből Taemin szülinapja, az első csók (és részben az azt követő két rész is, amiben először válik szét a sztori).

- A negatív szálon az a buli, ahol Taemin patridrogot kap az italába.

- A pozitív szálon a buli a haverokkal, ahová Taemin is hivatalos; amikor Minho elmondja, hogy tud Taeminékről; a második ágyjelenet; sőt, még a szakítás is.

A pénteki nap pedig szintén örvend némi babonának. ;)

•  Az egész történetben összesen 11 álom van megjelenítve. Jó, lett volna ebből is 13. :D

•  Nagy szerepet kap még a Viki által megnevezett „ajtó szimbólum”. De ezt inkább hagyom, hogy ő magyarázza el:

„Az ajtó szimbólum kiteljesedett ebben a műben, teljesen meg is lepődtem rajta, mert ezelőtt nem nagyon tulajdonítottam neki jelentőséget, pedig bizony hatalmas szerepe van. Egy ajtó, ami bezárul, benn tart, bebörtönöz, és egy ajtó mely a szabadságot, a kiutat jelképezi!”

•  Vázlatokat tekintve nem kell szégyenkeznie a történetnek, van neki elég:

-  a legelső, amit az ötlet születésekor írtam,

-  egy „mit kell majd megírni”-vázlat, amit a készülő vagy félkész fejezetek után jegyzeteltem fel magamnak,

-  egy „mit írtam meg eddig”-vázlat fejezetbontásban, ahol röviden leírtam az összes részt, hogy miről szól,

-  egy „előre megírt jelenetek”-vázlat, ahol a túl korán született ötleteket gyűjtöttem össze,

-  egy zenei vázlat,

-  a naptár,

-  és egy epilógusvázlat.

•  Az epilógussal nagyon megszenvedtem, ugyanis túl sokat akartam tőle. Semleges szemszögben akartam írni, mintha a „mesélő” mondaná – mindezt úgy, hogy mindkét főszereplő gondolatai valahogyan belekerüljenek, ahogy a kettősség, a címmel való kapcsolat, meg még némi tanulság is. Azt is szerettem volna, ha van valami köze a prológushoz is. Mindezt persze a lehető legjobb stílusommal…~

Aztán kitaláltam, hogy szeretném a szerencséről szóló idézetet is ott látni a végén (24-25. rész), tehát valahogy még ezt is bele kellett volna kombinálnom az egyébként is lehetetlen vállalkozásomba.

Ez után jött az ötlet, hogy háromfelé bonthatnám ezt a rengeteg mondanivalót, mert a negatív szálat egyébként is Kibummal akartam lezárni, a pozitívat pedig Taeminnel – így került az utolsó két rész végére egy-egy elő-epilógus, és a legvégére a semleges szemszögű.

Elrejtett információk:

Infómorzsák, amiket lehet, hogy észre sem vettél, esetleg nem figyeltél, vagy nem is sejthettél. :)

•  A prológus Key szemszögéből íródik, de a negyedik bekezdésébe Taemin is bele van szőve egy kicsit („szeretünk vagy gyűlölünk”). Ez a szófordulat, és az ez után következő is újra megjelenik az epilógusban – mármint az utolsóban.

•  Az öt fős baráti társaság azért ment Linkin Park koncertre, mert Taemin egyszer egy interjúban elmondta, hogy milyen jó lenne, ha a SHINee egyszer produkálna valamit zeneileg, ami az LP zenéjéhez hasonlít, mert ő nagyon szereti őket. Nos, én is szeretem az LP-t, és szívesen el is mennék koncertre, de egyelőre magam helyett a srácokat meg a tánc-csapatot küldtem el. :D

•  A fiúk azért söröznek olyan sokat (azon kívül, hogy férfi szokás), mert én magam is nagyon szeretem a sört. Amíg suliba jártam, gyakran elmentünk az osztálytársaimmal vagy a lakótársaimmal „tivornyázni”, és én legtöbbször söröztem vagy tequiláztam (és igen, a tequila is többször felbukkan). Aztán időközben megtudtam, hogy allergiás vagyok a sörre, szóval már csak a szereplőimet itathatom vele. :’D

•  Taemin baráti köréből aki nem ismerné Lee Hyunwoo-t, az a To the beautiful you című dorama Cha Eungyeol-jaként talán már ismerősnek fogja találni. ;) Annyira megszerettem a sorozatban lévő karakterét és magát a színészt is, hogy egyszer szerettem volna valamelyik történetembe beleírni. Erre most került sor.

•  Sohee nevét nem néztem sehonnan – igazából utána jöttem rá, hogy vannak ilyen nevű hírességek is (milyen meglepő), később több fiction-ben is láttam ezt a nevet, de nem onnan vettem kölcsön. Többek között – és ezt is utólag tudtam meg – az In love with my gay roomate című fordításom női főszereplőjének is Sohee az eredeti neve – de mivel ez csak a második évadban derül ki (addig ki volt hagyva a név helye), ezért őt én önhatalmúan Minjinek neveztem el. ^^’

•  A 4. részben feltűnő 67.000 won-os tánciskolai tagsági díj forintban körülbelül 14.000-et jelent. Durván számolva.

•  Ha már az előbb említettem az Ördögöt, úgy gondoltam, hogy egy titkos, nagyon elrejtett helyen szintén megjelenítem:

A történetnek három alapvető helyszíne van: a két főszereplő lakása, és a táncterem. Key a 6-os lakásban lakik, Taemin a 46-osban. A táncórák a 106-osban vannak. Ha az utolsó számjegyeket összeolvassuk, 666-ot kapunk.

•  És hogy ne csak az Ördögöt emlegessem, ezért felhozom Istent is, akit elég sokszor megszólítanak a szereplők. Key és Taemin is hisz Istenben, bár ahogy én tudom, Key jobban – viszont én magam már nem. A történetben viszont olyan formában jelenik meg, ahogyan én látom őt.

Sokszor megpróbálkoztam már ezzel a kereszténység-mizériával gyerekkorom során, de egyszerűen „nem jön át”. Képtelen vagyok hinni benne, már kicsi gyerekként is kétségeim voltak felőle, pedig vallásos nevelést kaptam, és elég sok évig jártam hittanra meg templomba is. Nem ért sokat, de így is megmaradt bennem jó pár dolog azokból az évekből. Emiatt a történeteim nagy része a „keresztény természetfeletti világból” táplálkozik (Isten, Lucifer, angyalok, démonok, stb.). És hogy őszinte legyek, sokkal könnyebb az ilyen dolgokról „kívülállóként” írni.

•  Jonghyun és Key csókja a 9. részbe csak viccből került bele.

•  A fenék-témát is csak viccből írtam bele. :’D De az valahogy tartósabbra sikerült.

•  Sokat agyaltam azon, hogyan tudnám megoldani Taemin elszigetelését a külvilágtól a negatív szálon. Eleinte azt terveztem, hogy Key a saját lakásába fogja bezárni, de az olyan megoldhatatlannak tűnt, ezért döntöttem úgy, hogy a saját lakásában fog raboskodni. Ehhez viszont ki kellett találnom pár apróságot, amivel hosszútávon is bent tudom őt tartani – ezért volt több zár is az ajtón, ezért lett hangszigetelt a lakás, rácsos az ablak, és majdhogynem üres a konyha (stb.). Bár a történetnek ez a része sajnos nem élvez 100%-os kidolgozottságot, és ezt sajnálom benne.

•  Key első szerelmi beismerését nem akartam nyálasra, sem sablonosra, ezért rángatta ki belőle Jonghyun a 13. részben. Emiatt Jonghyun karakterén is kicsit változtatni kellett, és emiatt lett olyan kíváncsi személyiség. Ez az első olyan rész, ahol Key lelki problémái először felmerülnek ezzel a szerelemmel kapcsolatban. Innentől kezd lejteni a cselekmény hangulata - és a 13-as is egy negatív töltettel bíró szám, milyen meglepő… :D

•  A „Liberty” („Szabadság”) nevű szórakozóhely (ami ugye egy melegbár) nevét barátnőm javasolta a kérésemre. Ez egy baromi vicces jelenet volt, mert mondtam neki, hogy mondjon már egy jó nevet egy szórakozóhelynek – más infót nem tettem hozzá –, és kapásból rávágta, hogy „Black Hole” („Fekete Lyuk”). Egy sírógörccsel egybekötött nevetőroham közepén közöltem vele, hogy ez elég merész név egy buzibárnak xD Aztán jött ez a használhatóbb verzió. Úgyhogy köszönöm Mesikének a segítséget. :’D

•  A 27. részben (negatív szál) Key még beismeri, hogy vannak érzései Taemin iránt, majd pár nappal később (36. rész), amikor elmennek megbeszélni a dolgokat, már letagadja – ezt viszont Taemin sem hiszi el neki, ezért is hibáztatja őt mindenfélével, amikor a drogos kábulatból felébred.

•  Régi olvasóim tudják, akik nem ismernek, azok viszont nem, hogy én is lettem már partidrog áldozata. Az egyik pontosan egy éve májusban volt, és bár komoly bajom nem történt (pár izomhúzódást, és egy kis szényen-érzetet leszámítva), de azért akartam ezt a személyes emléket beleírni, hogy könnyebben fel tudjam dolgozni.

Később, 2013 novemberében ez másodszor is megtörtént, de ezt már nem úsztam meg olyan könnyen. A fejem több helyen erősen bevertem, nem emlékszem semmire, ellopták a telefonom, elég megalázó helyzetekbe kerültem, és fogalmam sincs, hogy nemi erőszak áldozata lettem-e, vagy sem – dióhéjban. Sajnos majdnem pont ugyanabba a helyzetbe kerültem, amit hónapokkal korábban Taeminnel már leírtam. Körülbelül három hónap masszív depresszió (meg hat hónap nem annyira masszív), és egy életre szóló bizalmatlanság lett az ára a szomszéd lány házibulijának.

Ezt nem azért írtam le, hogy sajnáltassam magam, hanem azért, mert sokan írták, hogy nem értik Taemin hisztérikus viselkedését. Nos, nem kívánom senkinek, hogy hasonlóban legyen része – pláne kétszer –, de sajnos saját tapasztalattal bizonyíthatom, hogy ilyenkor óhatatlanul is a gyanakvás, az elkeseredettség, és a bizalmatlanság jön elő az emberből.

Na, de ennyi elég is a depresszív témákból. :)

•  A 31. rész második jelenetében található ez a párbeszéd:

„- Anyám, mennyi kulcsod van neked… – jegyezte meg Mir az ajtóm előtt állva. – Mint egy börtönőrnek…

A falban kapaszkodva röhögtem fel. Már alig bírtam tartani magam, olyan részeg voltam…

- Hát azért – hikk’ –, mert én egy börtönőr vagyok! Egy igazi!”

Hadd ne kelljen részleteznem, hogy ez a történet melyik „motívumára” utal a negatív szálon. ;)

•  Az egyetlen magyar dal a Ha volna két életem Puskás Peti előadásában a 34. részben. Azt gondoltam, vétek lett volna kihagyni ezt a dalt a repertoárból (bár a dalszöveg nem illik a fiction-höz, csak a cím), ezért választottam ahhoz a részhez, amelyikben kifejtésre kerül a „kettévált” helyzet. Mellesleg ebben a részben érkezik el a cselekmény ahhoz a ponthoz, amikor az „előkészítés” teljességgel véget ér. Ekkor már minden, amit elő lehetett készíteni „készen áll” a későbbi eseményekhez.

•  Az aktív történet fele a 36. résznél van (tehát a prológus és az epilógus nélkül). A 36. részben drogozzák be Taemint abban a bárban, ahová a negatív szálon mennek Keyvel, hogy megbeszéljék a csókot. Ekkor borul fel a történet menete, innentől – a felétől – romlik a cselekmény.

•  Itt következik egy hosszú szünet olyan érdekes tények nélkül, amik igényelnének egy kis magyarázatot. Úgyhogy átugrok a felétől a legutolsó részre.

Key nagyon keveset szerepel a legutolsó epizódban, ráadásul egy kérdéssel ér véget az ő „jelenete”, ezért elég lezáratlannak tűnik az ő szála. Mégis igyekeztem úgy írni, hogy Taemin én Minho jelenetén keresztül enyhítsek ezen a lezáratlanság-érzésen, még közvetetten megválaszoljak pár kérdést, mint például azt, hogy Taemin szerette Keyt, csak nem eléggé.

A történet utolsó soraiból már kivontam Keyt, de ekkor sem akartam tökéletesen lezárt és megválaszolt történetet. Az utolsó jelenet elég függővéges, ami remélem, elindít néhány gondolatot az olvasóim fejében. :)

Nos, ennyi lenne az én potom hét és fél oldalas infó-összesítőm a Sorsok és válaszutakról. Remélem, ezek nem csak nekem érdekesek, és hogy mindenkinek sikerült újat mondanom. :D

Ezek mellé még készítettem egy kérdőívet is, ahol Ti is el tudjátok mondani a véleményetek, hogy mi tetszett, mi nem tetszett. Ha kitöltenétek, azért nagyon hálás lennék. :)

IRÁNY A KÉRDŐÍV! >>

 

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki elolvasta, aki várta, aki szerette! :) Ha nem lett volna kiknek írnom, biztosan félbe hagytam volna, márpedig nagyon utálom a vég-nélküli történeteket. Tudom, így is van pár hibája, de még mindig jobb, ha később javítani kell a végén, mintha nem is lenne neki.

Úgyhogy köszönöm még egyszer Mindenkinek! ♥

Via